A cserkésznevelés gerincét a folyamatos, ösztönző és változatos programok képezik. A heti rendszerességgel tartott összejövetelek, a hétvégi kirándulások, az évközi szolgálatok, a nyári táborozás és az egyéb programok során a cserkészek a cselekedve tanulás módszerével, a gyakorlatban szerzik meg és hasznosítják a megszerezhető ismereteket – korosztályuknak és érdeklődési koruknak megfelelően.

Megtanulnak – sok egyéb mellett – a természetben élni, azt megóvni, tájékozódni, elsősegélyt nyújtani, népdalainkat énekelni, és őszinte örömmel játszani. Így válhatnak az életben ügyes, magukat föltaláló, saját lábukon is megálló és a szükséges önbizalommal rendelkező, boldog emberekké. A cserkészet tehát egész éves elfoglaltságot jelent. Nagyon szárazan fogalmazva hetente egy őrsgyűlést, egy-két havonta egy egész napos kirándulást és néhány más programot, végül pedig évente egy tíz-tizennégy napos nyári tábort. Természetesen nem a számszerűség a fontos, hanem a programok lelke, hangulata és légköre.

Őrsi rendszer

Az azonos életkorú cserkészek 5-8 fős csoportjaiban, az őrsökben zajlik a cserkészélet – így megismerik a közösségi lét, a jó társaság, az együttmunkálkodás szükségességét és örömét; így segítheti őket a közösség megtartó ereje. Az őrsöket általában a gyerekeknél pár évvel idősebb, 15-20 éves őrsvezetők vezetik, akiknek már kellő képzettségük, tapasztalatuk és lelki érettségük van arra, hogy minták lehessenek a vezetett gyerekek számára.

Keresztény értékrend

Ami a cserkészetet határozottan megkülönbözteti más szabadidős elfoglaltságoktól, az a keresztény értékrendnek megfeleltethető tíz cserkésztörvény és a fogadalom, amely irányt és a követendő példát mutatja a cserkészeknek. A cserkészet nemcsak arra tanít meg, hogy szeressük, segítsük embertársainkat, de arra is, hogy hogyan segíthetünk magunkon és másokon.